Rájöttem hol szúrtam el az életem! Sajnos elég későn.
Nyulacskáim! Most már tudom, ácsnak, vagy asztalosnak kellett volna tanulnom, de mindenről lemaradtam.

Pedig, ha gyerekkoromban elég vallásos lettem volna, akkor már korán felfigyelhettem volna rá, József is ács volt. Bizony! Szűz Mária férje és Jézus nevelőapja már akkor tudta, hogy milyen szakmát érdemes választani! Arról már nem beszélve, hogy a trottyos is megmondta, szakmát kell tanulni! Azt bezzeg nem árulta el, hogy milyen szakmát!
Aztán meg Gyula pápa is volt három is, de egyik sem én voltam. Nem elég, hogy későn ébredtem, még rosszkor és nem is jó helyre születtem, pedig ma főpapnak lenni, egyházak környékén sertepertélni is jó üzlet! Az igaz, hogy Szürkenyúl pápa eddig nem volt, de még lehet! Ahogy az egyházaknál mennek a dolgok, minden lehetséges.
Az is igaz, ha a magyar szent családba születtem volna (vagy mondjuk a szent NER-családba, még az sem lett volna rossz!), akkor mindegy is lett volna, mihez értek, mihez nem.
Mostanában elkezdtem kutatni, mi lehetett a szakmája Jézusnak, esetleg Máriának, hátha!
Az ács, asztalos szakma telített. Az országban már mindenki kilátót, lombkoronasétányt gyárt.
Aranyoskáim! Nincs minden elveszve! Tegnap azt olvastam, hogy fából épült budi gyártásából is jól meg lehet élni. Már 248 millió Ft-ért is el lehet adni egy jópofa kétszemélyest. A lényeg, hogy EU-s pénzből legyen fizetve.
Nemzeti budi gyár! Ez a jövő! Nem is olyan nehéz megtölteni tartalommal.
Ez az elcseszett ország a korlátlan lehetőségek hazája, igaz, csak a kiválasztottaknak.
Ha jó helyre születek, akkor szállodásnak is állhattam volna.
Pályázaton nyerhettem volna nyolcmilliárd forintot úgy, hogy elég lett volna a pályázat megnyitása előtt egy nappal alapítanom egy céget.
Az is elég lenne, ha a nemzettől elsíbolt pénzekből vennék egy-két szállodát. Rögtön kaphatnék rájuk milliárdos támogatásokat.
Megingathatatlan a föld és ingatlanbiznisz is. Még tiborcz sem panaszkodik! Kapja ő is a milliárdos ajándékokat, mi meg csak nézünk bambán, mint a moziban.
Térjünk vissza a budikhoz! Ha ezen az úton haladunk tovább, az országos kéktúra lombkoronasétányokból, kilátókból és budikból fog állni. Fák, erdők már nem is lesznek, azokból készülnek majd a budik.
Új szlogenje lesz a túrázóknak, új mondókája a gyerekeknek:
Sétálunk, sétálunk, egy kis budiba becsücsülünk, csüccs! Ja, nem, potty!